A levél szerzője Pál, aki az ókor levélírási szokásai szerint a levél elsö versében annak írójaként bemutatkozik, Benjámin törzséből való zsidó volt (Fii 3,5). A ciliciai Tarzusz-ból származott (ez a mai Törökország dél-keleti részén található), és születésétől kezdve római polgárjoga volt (Csel 22,3.28). Képzése Jeruzsálemben, Gamáliel rabbinál folyt a farizeusok szigorú szabályai szerint (Csel 26,5). Az Újszövetség Pált, akit akkoriban még Saulusnak hívtak, elsö alkalommal István megkövezésénél említi (Csel 7,58). Közvetlenül ezután számol be kegyetlen ténykedéséről, amelyet a Gyülekezet üldözőjeként folytatott, és amelyre leveleiben időnként nagy szomorúsággal emlékezik vissza (Csel 8,1-3; 9,1-2; IKor 15,9; Gal 1,13; ITim 1,13). Damaszkusz felé tartó útja során a megdicsőült Krisztus állt elé az úton. Saulus megtért, és Isten, aki öt már az anyaméhben kiválasztotta, arra hívta el, hogy hirdesse az Ö Fiát a pogány népek között. Közvetlenül megtérése után először Damaszkuszban, a zsidók zsinagógájában hirdette az örömhírt. Mivel az ottani zsidók meg akarták őt ölni, Arábiába menekült. Arról a három évről, amelyet ott töltött, nincsenek információink. Azután Jeruzsálembe került, ahol megismerte Pétert (Gal 1,18). A zsidók Jeruzsálemben is az életére törtek, ő pedig Cézáreán keresztül szülővárosába, Tarzuszba menekült. Ott kereste fel Barnabás, aki Antiókhiába hozta öt. Itt egy ideig ketten közösen dolgoztak az Úrért végzett szolgálatban (Csel 11,25-26). Barnabás és Pál Antiókhiából kiindulva kezdték el első nagyobb missziós útjukat Ciprus és Kis-Ázsia felé (Kr.u. 46-48 körül). Ennek az útnak az állomásai voltak Szalamisz, Páfosz, Pergé, Antiókhia (Pizidia), Ikónium, Lisztra és Derbé. Ez volt Timóteus hazája is. A hazafelé vezető úton még egyszer felkerestek csaknem minden települést, mielőtt Attálián keresztül visszatértek volna Antiókhiába (Csel 13 és 14). Jeruzsálemben tett második látogatása után (Csel 15 és-Gal 2) Pál ismét Antiókhiából kiindulva kezdte következő missziós útját (48-52 körül), ezúttal azonban már nem Barnabás kíséretében, hanem Sziláséban. Pál ekkor jutott el először Európába. Előbb ellátogatott még egyszer Derbébe és Lisztrába, ahol a fiatal hivő Timóteust találta, és öt további kísérőként magával vitte. Európá-