A hívő keresztyén számára nincs nagyobb elismerés annál, mint ha istenfélő embernek hívják. Lehet lelkiismeretes szülő, buzgó gyülekezeti munkás, Krisztus lelkes bizonyságtevője, vagy tehetséges keresztyén vezető; mindez azonban nem számít semmit, ha ugyanakkor nem istenfélő.
Az istenfélelem nem lelki luxus, amit egy letűnt korszak néhány bizarr hívője, vagy a ma szuperkeresztényei élvezhetnek. Kiváltsága és kötelessége mindenkinek, hogy törekedjék rá, gyakorolja magát benne. A legegyszerűbb keresztyénnek is rendekezésére áll mindaz, amire szüksége van, és a legerősebb hívő is rászorul ugyanarra a segítségre az istenfélelem gyakorlásához.
Ez a könyv folytatása a Törekvés a szentségre c. könyvnek, mely leginkább a régi én levetésével és a bűn elleni küzdelemmel foglalkozott. Az Istenfélő élet az új ember felöltözésére, a keresztyén jellem fejlődésére összpontosít, fejezetenként sorra véve az Isten előtt kedves tulajdonságokat.