Előszó
Részlet:
Ha egybevetjük az 1 Móz 12,1-et a Csel 7,2-4-gyel, olyan gyakorlati igazsághoz jutunk, amely igen hasznos számunkra. "És szólt az Úr Ábrahámhoz: menj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyád házából a földre, amelyet én mutatok neked". Félreérthetetlenül utasítja Isten Ábrahámot, mind szívére, mind lelkiismeretére hatva. A Csel 7,2-4-ben viszont: "A dicsőség Istene megjelent a mi Atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában tartózkodott, mielőtt áttelepedett Háránba, és így szólt neki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül és jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked. Akkor kiment a káldeusok földjéről, áttelepedett Háránba: és onnét, miután az atyja meghalt, Isten kihozta őt arra a földre, amelyen ti most laktok". Ennek az elhívásnak eredményéről az 1 Móz 11,31-32-ben olvasunk így: "És vette Táré Ábrahámot, az ő fiát... és Szárait, a menyét, Ábrahámnak, fiának feleségét, és elindultak együtt Úr Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek.