Sokan elvitatták, és elvitatják ma is e nép jogát ősei földjéhez. Noha a zsidók mindig is igyekeztek fáradozni annak a helynek a jólétén, ahova szétszórta őket az isteni fenyítés, soha nem feledkeztek meg a Szentföldről és Jeruzsálemről, szívében az egykori Szentély hűlt helyével: "Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk". (...) "Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömknek!" (Zsoltárok 137, 1; 5-6. vers)