A szerkesztő megjegyzései
Szigorúan vett tudományos mérték szerint nem szabad kiadni úgy fordítást, hogy az eredeti szöveg jegyzetei ebből hiányozzanak. Most mégis előttünk van egy nagy theologus könyve, amely a XX. század legjelentősebb theologiai művei között szerepel és a szerzőnek a legtöbb nyelvre lefordított műve, és ez jegyzetek nélkül jelenik meg. Ennek okát meg kell magyarázni. A mű fordítása ismeretlen ember tollából származik. A Budapesti Theologiai akadémia, közelebbről Karasszon István theologiai adjunktus bocsátotta ezt rendelkezésemre és mintegy közös vállalkozásnak számít a könyv megjelentése. Az előmunkálatokért ezúton köszönetemet fejezem ki. Az Akadémia ugyanis hirdetésben kereste a fordítót, de eredmény nélkül. Ezután megszerezte a könyv fordításának engedélyét. A fordítói joghoz azonban hozzátartozik az is, hogy a fordítóval való megegyezés nélkül a fordításon nem változtatunk. Itt viszont egy olyan különös fordítással van dolgunk, ahol a jegyzetek zárójel formájában sokszor be vannak a szövegbe dolgozva, mások viszont kimaradtak. Ha már most a jegyzeteket elkészítettük volna a szöveget át kellett volna alakítani, de ez amint említettem, nem tehettük volna meg. Ezért választottuk ezt a megoldást, jegyzetek nélkül jelentetjük meg. A fordítás ugyanis jó és kár lett volna újat készíteni helyette. Ez a mű így is sok, Bibliáját kutató lelkész és Jézusát követő hívő ember számára lesz ajándék. Aki pedig egy-egy tudományos tétel gyökereit is keresi, az eredeti német szöveg jegyzeteiben megtalálja ezeket. A felemás megoldásért, az említett döntésért a felelősséget magamra veszem, és hiszem, hogy a theologiai tudományosság e megsértését az olvasók megbocsátják. Meg kell jegyezni, hogy az Íráshelyek idézése a régi leírási módszerint történik, ezt is meghagytuk a régi formában. Az Írásidézetek nem a régi Károli fordításból valók, hanem az újabb fordítások valamelyikéből.
Dr. Szathmáry Sándor
kutatóprofesszor, a sorozat szerkesztője