Több, mint ezer költeményéből 158-at közlünk, mint vallásos verseinek gyűjteményét. A szó igazi értelmében ezek sem mind vallásos versek. Ám a szó igazi értelmében ennél jóval több a vallásos költeménye. Nem a sorok, a szavak, a „téma” jelentik vallásos voltukat. Sokkal mélyebben istenesek. Kianalizálhatatlanul azok. Önmagára nézve gyötrődik, panaszkodik, sír, kétkedik, majd sugárzik – és nem hisz. De kínzó betegségek közötti örökös gyengeségében – Kolozsvár, Nagyvárad, Budapest és Pécs kórházai és klinikái a tanúi ennek – keresi és gyűjti az életerőt, hogy szolgálni tudjon azoknak, akik figyeltek reá. Olyan, de olyan sokszor volt szomorú. Egy életen át küzdött a szomorúság ellen. Kicsi gyermekkorában kérdezte – édesanyja jegyezte fel – : „miért szomorú a fűzfa? Mikor nem lesz szomorú?” – Emlékkönyvszerű kalendáriumában kedves bejegyzést őriz: „a derűs életörömnek és békességnek egy titka van csupán: visszavonás nélkül horgonyt vetni Istenbe…”