Előszó
Volt egy professzorom, aki minden alkalommal könyvekkel megrakodva jött be az előadóterembe, de a legtöbb esetben nem is került sor a könyvek használatára. Bármiről is szólt az előadás a végén Józsefhez érkeztünk el.
Ez a kis munka Józseffel kezdődik és végződik elejétől a végéig. Sokan nem értenek egyet velem abban, hogy József Krisztus arcát ragyogtatja bele ebbe a világba, de ez mit sem jelent az én mennyei Józsefem Krisztusához képest.
József él? Felelek rá: Igen, József él! József életén keresztül tanítja Isten az egyént, a társadalmat, a történelmet. Időszerűsége napjainkban éppen úgy elvitathatatlan, mint volt bármikor is.
A mai Fáraók, királyok, uralkodók, politikusok, diplomaták, közgazdászok, tudósok, írók, a jövőkutatók, s mindmegannyian kicsik és nagyok a Biblia Józseféhez kellene menjenek tanulni „ama nemes harcot", melyben a megállást, a helytállást a mennyei katedráról hallhatnák, mely hallatlanul megkönnyítené mindazok életét is, akikért felelősek ebben a világban, a földi életükben nekik adott lehetőségük miatt.
Több tanulságot emelek ki munkánkból bevezető helyett, s ez az, hogy rámutassak József Istenére, „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz". Az emberiségnem van Istene függetlenül attól, hogy hiszi valaki vagy sem.