Csendesség után vágyódunk? Mindnyájunknak rá kell lelnünk Isten jelenlétének csendességére.
Miközben irodájába menet Jim Hohnberger egy autóbusz füstjét nyelte a csúcsforgalomban, a csendesség után vágyódott. Úgy érezte, hogy az élet taposómalmának elméjére, testére és a családjára nehezedő terhe elfogadhatatlan mértéket öltött.
A Hohnberger család a keresett csendességet egy érintetlen völgyben lelte meg az amerikai és kanadai vadon határán. Ez a hely Istennel járásuk új alapokra helyezésének és családi kötelékei helyreállításának gyakorlóteréül is szolgált.
Jim Hohnberger évekkel azután, hogy a vadonba költözésük történetét a Menekülés Istenhez című könyvében megírta, ráeszmélt, hogy még nagyon sok mondanivalója maradt. A Jöjj a csendességbe! című könyvében nem lakcímünk megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, hanem elsősorban szívünk és nézőpontunk megreformálására ösztönöz.
Ne álltassuk magunkat. Ez a könyv nem arról szól, hogy a vadonba, vagy a vidékre költözés önmagában helyreállítja Istennel való kapcsolatunkat. Ha új úton akarunk élni, a fontossági sorrendet kell életünkben megváltoztatnunk. Ahhoz, hogy életünk valóban élővé válhasson, vissza kell fognunk a túlzásba vitt elfoglaltságot, a kapkodást és a hajszát. Csak így kerülhetünk szoros kapcsolatba Istenünkkel és családunkkal egyaránt.
Nem kell mindenkinek visszavonulni a hegyek közé, hogy megtalálhassa Istent, ám a magunk módján mindnyájunknak rá kell lelnünk Isten jelenlétének csendességére.