Amikor e könyv szerzője, édesapám, Tariska Zoltán halála után először olvastam ezt a könyvet, hogy sajtó alá rendezzem, valamint hogy beledolgozzam a levéltári anyagokat, egyszerre töltött el öröm, büszkeség, hála és a vágy, hogy milyen jó is lenne maradéktalanul így élni, ahogy dr. Fekete Péter tette.
Mert Péter bácsiról mindenki szuperlatívuszokban beszélt csak: legyen az barát vagy ellenség, besúgó vagy lelki testvér, egyszerű ember vagy a teológiai tudományok professzora, őt tanító vagy éppen tőle tanuló, távoli külföldi vagy kedves lánytestvér, sógor, keresztgyermek.
Ennek oka nyilvánvalóan Péter bácsi megingathatatlan Biblia-hűségében, az Úr Jézus példáját követő alázatos és másokat hűségesen szerető magatartásában rejlik. Rá igaz volt, hogy "mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke áltl dicsőségről dicsőségre." (2Kor. 3:18). Ő hagyta magát így formálni, s végül egész élete példázza: "aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya" (Jn. 12:26).
- Tariska Mária Magdolna