Középiskoláit 1864-től 1866-ig Kővágóörsön, majd 1862 és 1870 között a soproni evangélikus líceumban végezte. A teológiát 1872 és 1875 között ugyanitt, majd 1875-től 1878-ig a bécsi protestáns teológiai fakultáson hallgatta. Ezután nevelősködött, 1876- ban segédlelkésszé avatták, míg 1877 májusában a szombathelyi egyesült protestáns egyház megválasztotta lelkészének. 1878 őszén németszentmihályi, 1884 augusztusában soproni lelkész lett, és itt működött 29 éven keresztül. Zábrák Dénes, mint kiváló szónok s ezzel karöltve mint jeles egyházi énekszerző vívott ki magának általános tiszteletet s elismerést nemcsak tekintélyes gyülekezetében, hanem általában ez egész hazai evangélikus egyházban. 1913 májusában vonult nyugállományba. Felesége jánosházi Ódor Vilma, akivel 10 gyermekük született, közülük 8 érte meg a felnőttkort. Az egyházi közügyekből is kivette részét, Sopronban a helyi gyámintézet elnöke, az egyházmegyében főszámvevő, az egyházkerületben pedig népiskolai bizottsági elnök. Nagyszámú egyházi beszédet tett közzé s „Krisztus az én életem” cím alatt két kötet egyházi beszéd jelent meg tőle (1895-96-ban). Ő fordította le Luther híres postilláját. Mint tősgyökeres magyar fiú került fel Sopronba, anélkül, hogy egyetlen szót tudott volna németül, s vasszorgalommal annyira elsajátította s oly művészettel kezelte a német nyelvet, mint magyar anyanyelvét, miáltal német beszédeivel is teljes hatást gyakorolt s mély építő munkát végzett túlnyomóan német anyanyelvű hívei között. (Wikipedia)
Példányunk tartalmilag teljes, a két kötet egybekötve, noha az első kötet címlapja helyett a másodiké van bekötve elöl. Gerince szakadt, néhány lapon ceruzás aláhúzások vannak.