Előszó
Tizenhárom éves voltam 1945 karácsonyán, amikor kántortanító édesapám egy könyvvel ajándékozott meg. Címe: „Kálvin János 1509-1564", írója Hegyaljai Kiss Géza volt. Nagy érdeklődéssel olvastam akkor is (konfirmandusként), s az óta is több alkalommal. A nagy reformátor életének különböző korszakait, munkásságát, lelkiségét, küzdelmeit gazdag és hiteles tartalommal, élvezetes olvasmányként mutatja be a könyv. Ez volt az első komolyabb találkozásom Kálvin Jánossal, s az óta is szívesen veszem kézbe és tanulmányozom a Tőle eredő vagy Róla szóló írásokat.
Mindezek nyilvánvalóan táplálták Kálvin személye iránti vonzalmamat, de az a tény is, hogy a Szeged-Kálvin téri református gyülekezet, amelyben nevelkedtem, különösen nagy hangsúlyt helyezett a kálvini hagyományokra. Ennek egyik megnyilvánulása volt a „Szegedi Kálvinista Kör" 1929. októberében történt megalakulása. Alapszabályában foglaltak szerint - amelyet a belügyminiszter 1930. júliusban hagyott jóvá -„ a Kör célja református keresztyén hitvallást követő öntudatos férfi híveknek alkalmat teremteni az összejövetelre, ahol a testvéri érzés, érintkezés, megértés és megismerés folytán hazafias szellemben szellemi, társadalmi,nemzeti, közművelődési és anyagi érdekeiket valláserkölcsi alapon ápolják, előmozdítsák, fejlesszék és megfelelő módon kifejezésre is juttassák". A cél eszközei pedig: „állandó helyiség, olvasó, társalgó terem, országos-, helyi napilapok, könyvtár, szépirodalmi és tudományos időszaki folyóiratok, rendezendő vallási ünnepségek, felolvasások és szeretet vendégségek..." A feljegyzések szerint rendszeresen hívtak meg a tudományos és művészeti élet kiválóságait egy-egy előadás megtartására, amely utóbbiak különlenyomatokban meg is jelentek. Hosszú kényszerszünet után (!) 2005-ben ismét megindult a Kör működése nagyjából változatlan - a jelen idők feltételeihez is igazodó - körülmények között. Negyedévenként nyilvános összejöveteleken felkért előadók számolnak be munkásságukról. Egy ilyen alkalommal tartott előadást kutatásairól Gaál Botond professzor, akivel a hit és természettudomány kérdéseivel foglalkozó konferenciák egyikén - megtisztelő meghívása révén - magam is részt vehettem. Szegedi előadása utáni beszélgetésen kerültek szóba a Kálvin év/ek aktualitásai, s a professzor kiadás előtt álló - Kálvin munkásságával foglalkozó - tanulmánykötete is. A Juhász András lelkipásztorunk által felvetett gondolatot, hogy egyházközségünk a Kálvin évfordulóhoz való csatlakozásként - a Szegedi Kiss István Alapítvány támogatásával - kész vállalni a kötet kiadását, a professzor elfogadta.