Nincs olyan közösség, amelyben ne lenne szerepe az ember társadalmi pozíciójának, elismertségének, fontosságának, státuszának. Ugyanilyen magától értetődő része életünknek a belső késztetés, a törekvés, az ambíció. A keresztyén ember és az egyház sem kivétel ez alól, mégis ritkán esik szó ezekről a kérdésekről. Gyakoribb az álszerény vagy szégyenkező hallgatás, és nem ritka az sem, hogy egyszerűen alkalmazkodunk a világhoz. Miért érdemes őszintén szembenézni az elismerésre, elfogadásra, sikerességre való törekvéssel keresztyén emberként, vezetőként, lelkészként? Hogyan találjuk meg a helyes utat Isten országának radikális evangéliuma és a közösségi élethez szükséges rend, a tisztségek és a szolgálatok, az emberi természetünkből fakadó ambíció és a mindenki szolgájává lett Krisztus ismeretében? Hogyan lehet jelen az egyház közösségében és a hívő ember életében Isten országának valósága? „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Mt 20,25–26).
A szerző úgy veszi sorra az Újszövetség mondanivalóját ezekkel a témákkal kapcsolatban, hogy közben végig Jézus követésének gyakorlatát és a mai hétköznapok kihívásait tartja szem előtt.