“Sok minden forgott bennem. Máris feladjam az önállóságomat? Ilyen fiatalon nem akartam még férjhez menni. Amikor értésére adtam, hogy bár nagyra becsülöm, nőként nem érzek vonzalmat felé, ő elmosolyodott, és így válaszolt:
– Ez nem probléma. Az a kérdés, mit akar Isten. Ha Ő akar egy házasságot létrehozni, akkor a kellő időben a kölcsönös vonzalmat, szeretetet is megadja.
Ebben egyetértettünk, magam is így gondoltam. Egyrészt jólesett hallanom a hitnek ezt a bizonyosságát, másrészt bosszantott is egy kicsit. Irritálta az egómat hogy ennyire biztos a dolgában.
Azt mondta, most nem részletezi, hogyan győzte meg őt Isten, nem akar befolyásolni. Kérdezzem meg én is az Úr akaratát, ő pedig vár a válaszomra.
– De lehet, hogy három évig is várni kell rá!
– Akkor három évig várok.”
(Részlet a könyvből)
Frank Sándorné Dobos Ilona (1945-2013) tizenkilenc évesen hátat fordított mindannak, amivel egy gyönyörű, okos és tehetséges nőt csak kecsegtethet az élet, hogy legfőbb örömét immár Isten örök igazságainak megismerésében és követésében lelje. Így mondott igent leendő férjének is, aki félig ismeretlenül, minden előzetes udvarlás nélkül kérte meg a kezét.