„A reformáció korának kevés alakja oly elfeledett, mint ez a 16. századi ember, aki egyszerre volt teológus, egyházi személyiség, politikus és keresztyén. A korszak specialistái természetesen jól ismerik a nevét és legalább néhány művét. De rajtuk kívül sokan csak keveset, vagy semmit sem tudnak arról az emberről, aki hajdanában nemcsak a német, hanem az európai egyháztörténetnek is az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású személyisége volt. Tekintélye nem utolsósorban azon alapult, hogy egész életében – a keresztyének közötti viták és a fokozódó széttagoltság korában – kölcsönös megértésre és megegyezésre törekedett, egyáltalán nem csupán a reformáció táborán belül, hanem a nyugati keresztyénség gyorsan mélyülő kettészakadására tekintettel is. Mindez arra késztetett, hogy korával és az őt körülvevő világgal együtt mutassam be Bucert: mint olyan embert, aki a késő középkor feltételeiben és struktúráiban gyökerezett…, azután belesodródott a 16. századi nagy szellemi, társadalmi és politikai átalakulásba... Úgy vélem ugyanis, hogy csak a Bucert körülvevő, számára kiindulópontot jelentő, s ennyiben őt meghatározó környezetben és korban elhelyezve kerülheti el az életrajzíró azt a veszélyt, hogy őt tegye a történelem középpontjává. Az Bucer természetesen nem volt. Egy jelentős, színes, izgalmas kor gyermeke viszont igen. Azt tartottam fontosnak, hogy bemutassam, hogyan élt és cselekedett valaki ebben a valóságban, egy olyan ember, aki egyre inkább hajlandó, majd képes is volt arra, hogy bizonyos határok között maga is befolyásolja a változást.” (Részlet az Előszóból.)