Korunkban valósággal „gomolyognak” a vallások. Ha valakinek az érdeklődését fel akartuk kelteni a keresztyénség iránt, még néhány évvel ezelőtt is előbb arról kellett vitázni vele, létezik-e egyáltalán Isten. Ma más a helyzet. Jelenleg keleten és nyugaton egyaránt a vallásoknak a felvilágosodás napjai óta ismeretlen visszatérését tapasztaljuk.
Úgy tűnik, az emberek elveszítették a tisztán tudományos világlátásba vetett bizalmukat. Az utóbbi három évszázadban megválaszolt kérdések mindegyike helyébe legalább két másik új kérdés lépett. Az élet lényegi kérdéseit, a Honnan és a Hová kérdését, az empirikusan megtapasztalható valóságon túl lehetséges világok és dimenziók kérdését, az élet értelmének, a bűnnek, a szenvedésnek és a halálnak a kérdését nem tisztázták tudományosan, és ezek nem is tisztázhatók ily módon. Egyáltalán nem eldöntött, hogy a vallás hatályon kívül helyezésének éveiben a világ valóban emberibbé vált-e, avagy egyre inkább Aldous Huxley „szép új világának” vonásait öltötte magára. Mindent egybevetve ma szemlátomást nyilvánvalóvá válik, hogy a természettudományok felvilágosítani képesek voltak ugyan a vallást, de pótolni nem.