Körülöttünk minden azt harsogja: tökéletesnek kell lennünk, sikert sikerre kell halmoznunk - életünk attól függ, hogyan teljesítünk. Az önszeretet gravitációval terhelt mezőjéből csak úgy szabadulhatunk ki, ha elfogadjuk, hogy a hiányosságok, a gyengeségek és a halandóság is az emberi sors része. A sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe.
A kegyelem megdöbbentő és botrányos. Meggyőződéseinket alapjaiban rendíti meg azáltal, hogy utánamegy a gonosznak, s irgalmat és reménységet kínál nekik. Megbocsát a hűtlen házastársnak, a fajgyűlölőnek, a gyermekbántalmazónak, és éppúgy szereti a mai kori AIDS-betegeit, mint a Jézus korabeli vámszedőket.
Az amerikai szerző egyik legszemélyesebb és legprovokatívabb könyvében megrendítő őszinteséggel muntatja be a kegyelem életet átformáló hatalmát.