Körülöttünk minden azt harsogja: tökéletesnek kell lennünk, sikert sikerre kell halmoznunk - életünk attól függ, hogyan teljesítünk. Az önszeretet gravitációval terhelt mezőjéből csak úgy szabadulhatunk ki, ha elfogadjuk, hogy a hiányosságok, a gyengeségek és a halandóság is az emberi sors része. A sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe.
Ha a kegyelem Isten legnagyobb ajándéka a világ számára, vajon hogyan valósul meg a gyakorlatban? Megnyilvánulhat-e olyan rémtettek közepette is, mint a náci holokauszt? Győzelmet arathat-e a Ku-Klux-Klan vagy az apartheid brutalitásai fölött?
A kegyelem megdöbbentő és botrányos - fogalmaz Philip Yancey. Meggyőződéseinket alapjaiban rendíti meg azáltal, hogy utánamegy a gonosznak, s irgalmat és reménységet kínál neki. Megbocsát a hűtlen házastársnak, a fajgyűlölőnek, a gyermekbántalmazónak, és éppúgy szereti a mai kor AIDS-betegeit, mint a Jézus-korabeli vámszedőket.
Az amerikai szerző egyik legszemélyesebb és legprovokatívabb könyvében megrendítő őszinteséggel mutatja be a kegyelem életátformáló hatalmát.