A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület hivatásának vallja néhai főnökasszonya, Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér, költő és műfordító szellemi hagyatékának gondozását, versei és műfordításai összegyűjtését és újra megjelentetését. Teszi ezt nemcsak azért, mert mint jogutódja, erre felhatalmazást kapott tőle, de elsősorban azért, mert tudja, mennyire népszerűek a Túrmezei versek, s határainkon innen és túl idézik azokat igehirdetésekben, szavalják szeretetvendégségeken valamennyi felekezet alkalmain.
Túrmezei Erzsébet életében a következő verseskötetek jelentek meg:
„Őszből tavaszba" (a megjelenés évei 1938., 1945., 1997)
„Ének földrengéskor" (1941) - „Reméljetek velem!" (1945) -
„így leszel áldás" (1968., 1970) -
„Emberré lettél, hogy ember legyek!" (1979., 1991) -
„Most élni - küldetés!" (1984) -
„Adventtől Adventig" (válogatás az előző kötetek anyagából, 1984)
„Csodát virágzik a jelen" (1995).
Már a költő halála után jelentettünk meg egy gyermekrajzokkal illusztrált gyermekverseket tartalmazó gyűjteményt „Zümmögő dalocska" címen. Megszámoltuk, hogy a kötetekben összesen 870 Túrmezei vers illetve műfordítás szerepel. S az elkészített ábécés lista alapján bármelyik kezünkbe került versről azonnal megállapítható, benne van-e valamelyik kötetben vagy sem. A hallgatás éveiben gépírásban terjedt kéztől kézig két kötet: a „Sürgess, tűnő nap!" (1951) és az „Itt és most" (1958). Az ezekben szereplő versek mintegy kétharmada megjelent a később kiadásra került kötetekben. El kellett döntenünk, hogy a több „pepita"-füzetet betöltő ifjúkori verseket, melyeket Túrmezei Erzsébet nem tartott megjelentetésre alkalmasnak, - igen csekély kivételt téve - nem adjuk nyomdába. E verseket a költőnő megtérése és diakonisszának való elhívása előtt írta, s ha művészileg nem is volt ellene kifogása, Krisztustól nyert hitével és hitvallásával már nem tudta összeegyeztetni azokat.
A most megjelenésre kerülő új kötet tartalmazza a két gépírásban terjesztett kötet, a „Sürgess, tűnő nap” és az „Itt és most” tartalmának későbbi kötetekben meg nem jelent verseit, ezen kívül az íróasztal fiókból előkerült, valamint innen-onnan kapott verseket és műfordításokat. Akad köztük számos olyan is, amelyek sokak számára kedvesek és fontosak, pl. a fóti jegenyékről vagy a Deák-téri oltárképről szólóak, s igen sok német és finn költőt szólaltatnak meg a műfordítások Tiele-Winckler Évától Anna-Maija Raittiláig, s Fritz Schmidt-Königtől Jörg Zinkig.
Őszintén reméljük, hogy az új kötet forgatói sok örömet lelnek Túrmezei Erzsébet posztumusz kötetében!
A kötet grafikai anyaga dr. Baranyai Miklós (1934--1997) orvos munkája. Súlyos koponyasérülést követően 9 hónapi mély kómából ébredve „mozgásától és beszédkészségétől” véglegesen megfosztva közlendőjét rajzokban fejezte ki.
„Értelmét keze követte” – gyakran lehunyt szemmel – megtámasztott jobb felkarral és tenyérrel, a hüvelyk- és mutatóujj közé szorított vastag irónnal rajzolta papírra különös , olykor titkokkal terhes üzeneteit: virágok, pillangók, bogarak szimbólumok formájában. Rajzai elárulják, hogy aki mondanivalójának közlésére előhívta őket, jártas a grafika világában és rendelkezik a megélt élményanyag képpé formálásának adottságával.
Herzog Csaba, Zászkaliczky Pál
szerkesztők