Előszó
Bűn! Sokat emlegetett fogalom, mégis kevesen értik. Az ember beszél róla anélkül, hogy számot adna magának arról, végső és legmélyebb értelmében, mi is a bűn. S mivel hiányzik a bűn ismerete, az ember felületesen átsiklik az örök halálát okozó átok fölött. Nem tudja, hogy számára is elérkezik az óra, amikor a bűn irgalmatlan vádolója lesz, és senki, egyetlen hihetetlen ember sem térhet ki iszonyú vádja elől. Ennek az életnek egyszer minden nyomorúságával, bajával, kétségbeesésével, félelmével rettegésével és csalódásával, és a hírnév, megbecsülés, dicsőség minden boldogságával együtt vége szakad. Egyedül csak az életről való számadás marad meg. Nagyon is érthető, ha sokan azt állítják, hogy a halállal mindennek vége, hiszen senkinek sem áll érdekében, hogy a a halála után számon kérjék tőle minden tisztátalanságát, gonosz tettét, hibáit és alattomosságát. A halál után tehát nem létezhet élet. Pedig nem igaz, hogy a halállal mindennek vége, hanem utána elszámolás következik. Jónéhányan csak nevettek hosszú életük alatt a halál utáni életen, és dacolva az isteni igazsággal "szabadságban " éltek, de amikor utoljára feküdtek betegágyukon, és a halál félreérthetetlenül és feltartóztathatatlanul rázta testük sátorházát - izzadni kezdtek és vacogott a foguk, mintha hidegrázás jött volna rájuk. Nem akartak meghalni, mert hirtelen megértették, hogy haláluk sötét függönye mögött az isteni igazságosság vár rájuk, amely igazságos mérleggel mér. Haláltusájuk közben már meghallották az ítélet kérlelhetetlen szavát: "Megmérettél és könnyűnek találtattál." Valóban, a legborzalmasabb ami az embert érheti, ha bűneiben kell meghalnia, és ha beszennyezett, bűn által tönkretett lelkének a szent Bíró elé kell lépnie, akinek a szeme tűzlángként ég.
Bizonyos körökben olyan nézet uralkodik, hogy Isten irgalmas, szerető és kegyelemmel teljes Isten, aki az emberekkel vétkeik miatt nem bánik olyan "embertelen" módon, hogy őket elátkozza és a kárhozatba küldje. Ha valakinek semmilyen ismerete sincs Istenről, annak ez a nézet nagyon tetszetős lehet. Isten azonban nem csak irgalmas, szerető, és kegyelemmel teljes Isten, hanem szent Isten is, aki minden bűnt kárhoztat és elítél. Ez az igazság legélesebben az Istentől küldött Megváltóban, Jézus Krisztusban jut kifejezésre. Azt olvashatjuk róla, hogy bűnné tétetett értünk, és ennek következtében átokká lett értünk. Isten nemcsak a bűnt átkozta meg, amelyet Jézus magára vett és a keresztre vitt, hanem megátkozta a bűn hordozóját, magát Jézust is. A helyzet ez: a bűn és a bűnösök egy egységet alkotnak. Amennyire nem lehet elválasztani a rozsdamarta vasdarabot a rozsda által tönkretett állapotától, annyira nem lehet különválasztani a bűnöst sem a bűnétől, sem halála után. Hiszen a bűn lénye, önmaga, létezése. Ezért mondja Jézus, hogy jaj azoknak, akik bűneikben halnak meg. Ezért nincs menekvés az olyan ember számára, aki bűneiben hal meg.