Előszó
Egy nyugat-ausztráliai apa a következő történetet mondta el kisfiáról. Egyik nap a kisgyermek betévedt édesapja dolgozószobájába, és az íróasztalon fekvő kis ezüst keresztet kezébe véve ezt a kérdést tette fel:
"Édesapa, ez kulcs?"
"Igen, kisfiam - válaszolta az apa -, kulcs."
Teljesen igaza volt. A keresztyének állítása szerint a kereszt az a kulcs - az az egyetlen kulcs -, amely által megtalálhatjuk Isten és a világ, az ember és a bűn, a halál és az élet titkának nyitját. Jóllehet, Jézus Krisztus követői sok más ponton különböző véleményen vannak, abban azonban mindig teljesen megegyeztek, hogy az evangélium középpontja a kereszt - hitük, reménységük alapja, szeretetük ihlető forrása. Mindannyian magukévá teszik Pál apostol bizonyságtételét: "Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Ez tehát a keresztyének álláspontja. Azonban manapság nagyon sok embernek az az állítás kissé fantasztikusnak és túlzónak tűnik, különösen talán azoknak a fiataloknak, akiket nem keresztyén módon neveltek fel. A legtöbben vállvonogatva, rosszul leplezett türelmetlenséggel felvetik a kérdést: "Minek annyit beszélni a keresztről? Olyan hátborzongató történet, nem is beszélve arról, hogy mennyire távol áll a mai élettől! Ugyan mit számít az, hogy a názáreti Jézust majd kétezer éve keresztre feszítették?"