A nagy térséget kavics helyett színes cukorkák borították, játék-automaták szegélyezték, melyek megállás nélkül kattogtak, villogtak. Kisebb-nagyobb csoportok tolongtak a gépek előtt, és lökdösődve nyomkodták a gombokat, húzogatták a kallantyúkat. Makogás, dörmögés, nyávogás, kaffogás, mekegés és visítozás vidám zsivaja hullámzott a téren. Mindenféle hatalmas játékhegyek tornyosultak. Ha valaki elunt egy játékot, előkapart egy újabbat, vagy a másik mancsából csavart ki a kedvére valót.
Hamarosan újabb nyájhoz érkeztünk. Sokan a füvön hevertek, vagy botra, mankóra támaszkodtak, néhányan tolókocsiban ültek. A társaság jóízűen beszélgetett, többen vidáman nevetgéltek.
- Ők a gyógyulásra várnak - mondta Ákos.
- Mindnyájan meggyógyulnak? - kérdezte Rebeka.
- Sajnos, nem. De már tudnak tűrni, és akkor is képesek örülni, ha beeetegek maradnak.