ELŐSZÓ
Ez a kötet a nagyvárosi lelkipásztor életébe és műhelyébe ad betekintési. Címét a 357-ik oldalon található beszéd magyarázza. A könyv első része korunk forrongó kérdéseiben keresi a tisztánlátást és a református keresztyén állásfoglalás kiküzdésére törekszik. Több előadás hosszabb-rövidebb, vagy torzított kivonatban a napisajtóban is megjelent. Itt a teljes és hiteles szöveget közöljük.A sok részletmunka mögött az egység, amelyből a gondolatok születtek, a mérték, amelyen világnézeteket, embereket és önmagunkat mértük: az egyház Urának, a Krisztusnak ismerete és a Róla való bizonyságtétel. Nagyobb urat nála nem ismerünk, mert nála nagyobbat nem láttunk.Hasonló érzés fog el az íróasztal fiókjából előkerült, kiválogatott és itt elrendezett beszédek láttán, mint mikor viaszlemezre felvett rádióprédikációmat hallottam. Riadtan kérdeztem, hogy csakugyan a saját hangomat hallom-e? Most azt kell kérdeznem: ki mondatta velem ezeket a beszédeket, melyeket mégegyszer ugyanígy sem megírni, sem elmondani nem tudnék.Azt a magasabb kényszert, melyről Arany János mondja: „ha későn, ha csonkán, ha senkinek - írjad", nemcsak a költők, hanem az igehirdetők is érzik, akár öt embernek, akár ötezernek szólnak.Egyházunkban egyre nő azoknak a serege, akik nemcsak szívesen hallgatják, hanem szívesen is olvassák a prédikációkat. Ha e beszédek, cikkek olvasás közben ugyanazt a lelket ébresztik fel másokban is, mint amely írás közben engem elfogott, akkor érdemes volt őket az íróasztal fiókjából elővenni. Bárcsak nyitott ajtót kapnék olvasóimtól is könyvem gondolatainak.Köszönetet mondok derék segédlelkészeimnek, Tóth Endrének és Dobos Jánosnak, akik a korrektúra, munkájában olyan szíves és nagy segítségemére voltak.Vihar után való magvetés volt ez a nyolc év, melyben a lelkek készségesebben nyíltak meg, mint a vihar előtt.
1937. május 6-án, mennybemenetel ünnepén.