Azzal az őszinte kijelentéssel kezdem a magam igazolását, midőn "Ravatalnál" czímű munkámat közrebocsátom, hogy erre engem senki nem buzdított; sem azzal nem hitegetem magamat, mintha könyvem valami kiváló értékes volna; hanem, hogy mégis átadom a közhasználatnak, azt egyedül azért teszem, mert ma már minden halottat - legalább a Tiszáninneni egyházkerületben - a lelkésznek lévén tökéletessége eltemetni s mivel a halálozás a gyermekek közt a legnagyobb mérvű, az eddig megjelent halotti imádságos könyvekben pedig csal csekély számú a gyermekek fölött mondandó imádság: olyan könyvet szándékoztam t. lelkésztársaim kezébe adni, melyben a túlnyomó részt éppen az ilyen imádságok képezik.
Más oldalról azonban azt is bevallom, hogy nevesebb íróink gyászbeszédeit magam is használtam; de mert azokat az egyes alkalmakkor meg nem jegyeztem: ma már nem tudom ellenőrizni, hogy mely gyászbeszéd részben vagy talán egészben nem az enyém. Azért tisztelettel fölkérem lelkésztársaimat, hogy ha olyat találnak akár az imádságok, akár a beszédek között, melyet már mások előbb megírtak: ne annak tulajdonítsák, mintha én idegen tollakkal akarnék ékeskedni, hanem tisztán csak annak, hogy az általam használt könyvek időközben eltűnvén: az ily egészben való, vagy részleges átvételt nem tudtam munkámból kihagyni. Egyben még az is kérésem, hogy ha ilyenre találnának, amennyiben ez terhökre nem volna: legyenek kegyesek arról engemet értesíteni.
Mezőcsáth, 1906 július havában.
Gulyás Benő ref. lelkész.