Századunkban kevés olyan emberrel találkozhattunk, akinek a neve annyi és annyiféle ember lelkének húrjait rezdítené meg, mint Albert Schweitzeré. Minden területen nagy ember volt. Nagy volt filozófusnak, teológusnak, nagy és igen eredeti, dogmáktól mentes teológus volt. Nagy volt művésznek is és művészettörténésznek is. Ha nemes hangú orgonán Bach-zenét hallgatunk, akkor kétszeresen, sőt háromszorosan is Schweitzerre kell gondolnunk: a művészre, az orgonák értő építőjére és Bach vitathatatlanul legigazibb újrafelfedezőjére. Ám ez önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy leírhassuk azt a mondatot, amellyel ezt a néhány gondolatot kezdtük. Schweitzer igazi nagysága nem tudós, nem filozófus vagy teológus voltában rejlett, hanem mélységes erkölcsös, páratlan humanitásában, ezrekre, százezrekre, embermilliókra kiható példájában, orvosi munkájában, amelyet hallatlan nehéz körülmények között, több mint fél évszázadon át végzett az Ogooué partján Gabonban. Lambaréné nem vetekszik tartósságban sem a piramisokkal, sem a felhőkarcolókkal, és mégis ércnél maradandóbb emléke egy valóban páratlan, utolsó leheletéig töretlen békeharcosnak. Így ilyen ember kortársának lenni már önmagának is nagy szerencse és nagy boldogság. Kérjük, ismerkedjék meg az éppen száz esztendeje született s tíz esztendeje halott, de feledhetetlen, ezért mindig élő Albert Schweitzerrel, s adja ezt a könyvet gyermekei kezébe is…