Egy felmérés azt mutatja, hogy a megkérdezett nők 38%-át zaklatták 18 éves kora előtt - kisebb vagy nagyobb mértékben. Ennek mindenképpen hatása van ránk; vagy minket érint személyesen, vagy az ismerőseink közül valakit, egy közeli barátot, házastársat, szomszédot.
Szembenézni a bűn következményeivel, legyen az a mienk vagy másoké, kellemetlen. Tehát úgy teszünk, mintha jól lennénk, holott tudjuk, hogy valami bántja a lelkünket. Egy tompa fájdalom időnként feltűnik a felszínen, esetleg kísértő emlékek térnek vissza álmainkban vagy napközben.
A világ elismeri a bűn hatásait, de tökéletlen megoldást kínál. Változáshoz vezető útja az önérvényesítésről szól. Az eredmény egy önközpontú humanista, aki inkább a saját javára él, mint másokért.
Ez a megoldás olyan mintha egy lyukas csészét megtöltenénk langyos vízzel. Üres és elégedetlen marad a lélek. A zaklatás okozta sérülés szörnyű, de elenyésző ahhoz a hatáshoz képest, mely eltorzítja a kapcsolatunkat Istennel és elrabolja az örömöt, hogy szeretünk és szeretnek minket.
Az egyház nem mindig hajlandó tudomásul venni a bűn hatásait, és leegyszerűsíti a megoldást: "Bocsásd meg és felejtsd el!"
A Sebzett szívek sokkal mélyebbre megy a változásról alkotott felszínes elképzeléseknél, ugyanakkor szilárdan kitart a bibliai alapelvek mellett, amikor feltárja a károsodás mélységeit. Valóban úttörő könyv. A szívbe markoló beszélgetések először fájdalmat okoznak, majd talán ellenállást, de mindig reményt is kínálnak az őszinte olvasónak, legyen az áldozat, vagy olyan valaki, aki segíteni akar az áldozatnak.