Egyszer azt mondta nekem, amikor egy szőttest készítettem, hogy ugye, milyen kusza a minta a hátulján, mennyire rendezetlennek tűnik, de a színéről nézve gyönyörű, és látszik a rend. Azt mondta, ilyen az élet. Aki szövi, ért hozzá…”
A kötetben nagyböjt minden napjára találunk egy-egy önvizsgálatra és empátiára késztető novellát, hol sírósat, hol nevetőset, de mindenféleképpen elgondolkodtatót.
A Színe-visszája böjti morzsaszedegetésében megszólal az adventi Szívöltöztetésből ismert Réka és Anya, Papa és Dédike, folytatva a nemzedékek közötti párbeszédet a „böjtösebb” témákban is. Megjelenik még sok szereplő és nézőpont a jelenből és a múltból magunkra, egymásra és Istenre figyelő szándékkal. A kötet önvizsgálatra és empátiára késztető írásai mindennapi olvasmányunkká válhatnak akár nagyböjt idején, akár más, elmélyülésre szolgáló, lelki csendességet kívánó időszakban. Amikor szeretnénk megérteni, hogy életünk kusza „hátoldalának” mi lehet a mintázata Isten színe előtt.