„A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják:
Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtunk a pogányok.
Miért mondanák a népek között: Hol lakik az ő Istenök?”
Jóel 2,17
A címben idézett bibliavers nem az érces hangú igehirdetőt, hanem az oltár előtt sírva könyörgő, szolgáló papot állítja elénk, aki a halálra szánt, de az Élet Urában bízó gyülekezetért könyörög Istenhez.
Ilyen volt és ilyen ma is Szabó Imre református lelkipásztor élete, aki mondhatni az egész XX. század tanúja. De életrajzából nemcsak hiteles korrajzot és egyházképet kapunk, hanem megismerhetjük egy küzdelmes sorsú lelkészcsalád életét és lankadatlan hitét is.