Lehet, hogy valaki azt érzi: rászakadt az ég, vagy: neki tulajdonképpen nincs senkije, magányos, beteg, már sírni és szólni se tud, vagy nem is érdemes. Lehet, hgoy majd' megszakad a szíve és semmitól nem fél éppen úgy, mint a karácsonytól, amin mégis túl kell esnie...
Ám ő is átélheti, hogy Valaki csöndesen megáll a betegágya vagy a széke mellett, és azt mondja:
-Bárhogy is érezd magad: én mégis hozzád, érted jöttem, és úgy szeretlek, ahogy csak Isten tud szeretni. Kisgyermekké lettem érted, keresztre mentem érted és a kenyér és a bor színe alatt - majd tied leszek egészen! Ölelj magadhoz, és mosolyogj vissza rám!...