Ez a tanulmány azért íródott, hogy az igei elhajlásokat leleplezze. A Szent Szellem egy-egy bibliai igazságot újból és újból felhoz, megújít az Egyházban. A kegyelem tanítása Isten akaratából került ismételten a középpontba, hogy a törvényeskedő gyülekezetek újból a Szellem szabadságába kerülve, Krisztus kegyelméről új kijelentést kapva, megújult erővel képviseljék az evangéliumot. Sajnos, amit az egyháztörténelem már sokszor igazolt, a mennyei kijelentést az ellenség is megtámadta, kibillentve azt a bibliai egyensúlyból.
A könyv pontosan megfogalmazza azokat az igei határokat, amiket mindenképpen figyelembe kell vennünk a kegyelemről szóló tanítás egyensúlyának megtartásához.