A XIX. század elején az evangéliumi mozgalom hazánkban az Északnyugati-Felvidéket elérte és megelevenítő erejét éreztetni kezdte, megindult a küzdelem a meglevő szomorú társadalmi és erkölcsi viszonyok ellen. Másrészt viszont a mozgalom az egyházak közönyével vagy ellenséges állásfoglalásával is szemben találta magát. A néhány felébredt, magasabb rendű élet után vágyó szegény emberre a »bludári« (tévelygő, szektáskodó – innen elbeszélésünk címe is) nevet sütötték és nyíltan megvetették, üldözték őket. Ez a szomorú tény indította a nemes szívű szlovák papleányt, Roy Krisztinát arra, hogy az előttünk fekvő elbeszélését megírja. Szándéka nem az volt, hogy támadó harcot indítson, hanem, hogy az igazságot az ellene intézett igazságtalan támadások ellen megvédje és az előítélettől mentes olvasót odaállítsa a kérdés elé: vajon melyik oldalon állott Krisztus? Az elbeszélésben elénk tárt viszonyok leírása a valóságos életből vett tényeken alapszik. A történet főszereplője a könyv első szlovák kiadása idején még elő hűséges evangélista. A történet romantikus színezését az ihletett tollú szerzőnek köszönheti, kinek könyvei hazánkban is már sokak áldására szolgáltak. E könyv kiadásánál is ez a vágy vezet bennünket: bárcsak sokan megismernék és átélnék azt a boldogságot, melyet az Úr Jézus a tölgyesvölgyi »tévelygőknek« adott. Ma is mindenkinek megadja, aki hozzá jön, hogy vele járva haladjon szebb, boldogabb jövő felé.