Gyakran mondogatom: a kereszténységet naponként kell újrakezdenünk. A tanítványságot naponként újra és újra elölről kell kezdenünk. Nos, valahogy úgy, mint minden hívők atyja, Ábrám tette! Akinek nem volt más fix pontja, csak az Úr és az ígéretek.De mert volt egy fix pontja, ezért nem csavarog – hanem vándorol.Ezért nem futkároz össze-vissza, hanem fut – célegyenest előre: vezetés alatt!És ma is ez az Istenre néző ember stílusa: vándorol – és nem csavarog – az életeben,össze-vissza. Fut, célegyenest – és nem futkároz, fejvesztetten. Mert Ura és célja van!Alig merem megkérdezni, csak nagyon csöndesen és nagyon halkan: vándorolsz vagy csavarogsz? Futsz vagy futkározol?Ne felejtsd el a mai örömhírt: sose késő! Öreg fejjel is el lehet kezdeni a csöndes vándorlást Isten ihletése és útmutatása alatt; és öreg testtel is lehet futni, kapkodó futkározás helyett. Hogy egyszer te is és én is elmondhassuk, amit az öreg Pál így mondott: „A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája…”