A síkságból ég felé mutató ujjként merednek a templomtornyok. Úgy tűnik, mintha mindig itt lettek volna, hisz körülöttük zaklatottan változik a világ, de szigetként őrzik a régmúltat a templomok. Ma már nemcsak a hit vagy valamely felekezet bástyái, szerepük ennél több. Szimbólumai a régmúltnak, falaik őrzik a szorgos munkáskezek nyomát, jelképezik az akarat erősségét, az összefogás, egybetartozás, eszmei közelség erejét és hatékonyságát. Létük közkincs, magáénak mondhatja istenházainkat mindenki, aki úgy érzi, szűkebb hazája, otthona az a táj, amely a Tisza felső völgyében fekszik, a Latorca, Bodrog, Laborc, Ung és Ondava folyók közelében, mentén.