A hét igehirdetés látszólag hét nagy megkérdezés hitünk állapota felől. Amikor azonban elkezdjük alaposabban olvasni az oldalakat egymás után, akkor egyre erősebb lesz bennünk az az érzés, hogy nem is igazán kérdésekkel állunk szemben, hanem egy nagyon mélyről érkező, személyes vallomással. A megtalált élet öröme ugyanúgy fellelhető benne, mint az odavezető út kemény harca. A szókimondó közlésforma bűnről, rosszról, ítéletről ugyanúgy szilárd bibliai alapokkal kerül elénk, mint a szeretet egyedüli járható útja.
Hét nap hét estéje segít minket arra, hogy átgondoljuk, hogyan is áll életünk Isten színe előtt és a földön élő egyházban. Tükröt tart elénk Isten Szentlelke Farkas János bizonyságtételének lapjaival. Nem erőszakosan, de erőteljesen. Nem bántóan, de megfelelő élességgel. Nem lényegtelen körülírásokkal, hanem biblikus tömörséggel. Nem beszél az evangélizálásról, hanem odaadja mindazt, amit ő is kapott. Gyorsan elárulják a prédikációk a tanítói hangvétel karizmáját, hiszen hol félreérthetetlen, hol pedig apró jelek mutatnak a sorok mögött meghúzódó, tételes, igei tanításra.