ELŐSZÓ
A KERESZTYÉNSÉG ÉS AZ ERKÖLCS
A keresztyén gondolat védelme c. előadássorozat harmadik darabja.
A mult alkalommal a legilletékesebb és a legméltóbb ajak fejtegette előttünk a keresztyénség és a kultura viszonyát és mutatott rá arra a központi gondolatra, amelyik a kettőt öszszeköti: az örökkévaló emberi lélekre. A meggyőződés kalapácsütésével sulykolta belénk azt az igazságot, hogy minden kultura valami lélekből származik és ha kihal ez a lélek, elvész a kultúra is; s azután, hogy a legkülönb kultúrát a keresztyénség képes alapítani és fenntartani és végül, hogy ez a mi kultúránk minden dicsőségével, szépségével és nagyságával együtt nyomorultan elvész, hogyha a lélek kivész belőle.Most egy lépéssel tovább kell mennünk és meg kell látnunk azt, hogy a lélek és a kultura között van egy közbevetett valóság, amelyik egybekapcsolja ezt a kettőt. Ez a közbevetett valóság pedig: az erkölcs. Hogy a lélek kulturát teremtsen, először erkölccsé kell válnia. „Keresztyénség és erkölcs", ez a cime az én mostani előadásomnak és ezzel - hogy a múltkor elhangzott uralkodó hasonlathoz fűzzem szavaimat - keresni fogjuk azt, hogy ha a kultura csigahéj, a lélek pedig az élő csiga, mi az a titokzatos massza, finom váladék, amelynek alkotó elemei válnak azután csigaházzá. Mik az elemei ennek a masszának és mik a törvényei?