Azt éreztem állandóan, hogy velem nem tehetnek semmit, mert Isten védelme alatt vagyok. Főleg kihallgatásokon éreztem Istennek a megújító erejét, különös szeretetét. Boldog voltam azért, hogy hitemért, istenfélelmemért vagyok itt. Sok mindennel megbántottam az én Uramat, és ha olyan valaki lenne Ő, aki szememre hhányná, bizony lenne mi miatt pironkodnom. De itt most a hitemért, azért a küldetésemért, amit kaptam, a Sztálin önistenítése elleni tiltakozásért voltam, és azért voltak börtönben a hitüket megvalló társaim is. Többször megkaptam a kihallgatások során, hogy "Zimányi! ha maga már jó néhányszor berúgott volna, ha nagy kártyás lenne, ha szeretői lettek volna, és élte volna azt az életet, amit nagyon sok pap - akkor könnyebb lenne magával. De maguk fanatikusak. Magát csak Szibéria javítja meg."