Részlet a könyvből:
"..nincs emberem.. Azt hiszem ezzel kezdődik az öregség. Nem az ősz hajjal, nem a megélt évek számának növekedésével, nem az unokák megszületésével, vagy a betegségek ismétlődésével.
Akkor, és azzal, amikor rádöbbenek, hogy amihez korábban én magam egyedül elég voltam, az most már nem megy.
De nemcsak ez, hanem egyre gyakrabban és egyre több dologban volna szükségem segítségre.
Volt idő, amikor kettesével vettem a lépcsőfokokat, most már egyesével is csak úgy megy, ha legalább egyik kezemmel kapaszkodom, olykor még húzni is kell magam. Lefelé még rosszabb, mert a térdem, amikor hajlítom, megbicsaklik."