Fodor József sokéves kutatásainak eredményeként arra vállalkozik, hogy bemutassa a hazai kis létszámú protestáns felekezetek felszabadulás utáni fejlődését. Ezek a vallási közösségek a felszabadulás előtt mind az államhatalom, mind a nagy "történelmi egyházak" vezetői részéről általában csak megtűrt, de igen gyakran kifejezetten üldözött és zaklatott felekezetek voltak. Fodor József azt igyekszik megmutatni, hogyan tudtak ezek az egyházi közösségek élni azzal a lelkiismereti és vallásszabadsággal, melyet a népi demokratikus kormányzat kezdettől fogva, a szocializmus útjára lépő Magyar Népköztársaság pedig alkotmányában biztosított számukra.