írásaiból.
„2010 szilveszterén indítottam el az Újragondoló blogot. Amikor tervezgetni kezdtem, hogy szeretnék a kereszténységről írni, úgy, ahogyan mások nem, az ismerőseim hitetlenkedve fogadták ötletemet, mondván, hogy úgysem érdekel senkit egy ilyen blog. Ahogy teltek az évek, kiderült, hogy nagyon is sok embert érdekel a kereszténység, ha az egy konkrét személy valós történetébe van ágyazva. A bejegyzéseket emberek tízezrei olvasták el, osztották meg − világnézeti és felekezeti háttértől függetlenül.
Azok a sorok, amelyeket ebben a rövid válogatáskötetben olvasol, olyan folyamatokat írnak le, amelyek az írás idején még nem zajlódtak le. Az írásaimban sokat beszélek az újjászületésről. Valahol mélyen mindig éreztem, hogy bár ugyanúgy beszélek róla, mint azok, akiktől tanultam az újjászületésről, nekem erről nincs saját élményem. Aztán egyszer egy délelőtt egy teljesen egyszerű imában, miközben patakokban folytak a könnyeim, elkezdtem beszélni azzal az Istennel, akit már évek óta kerestem. És Ő, aki feltétel nélküli szeretettel elfogadott, és akire mindig vágytam, akit egyre kétségbeesettebben és egyre sóvárgóbban kerestem, a már elviselhetetlenné váló elveszettségben és szorongásban egyszer csak rám talált. Mindazt, amit Isten megértetett velem az elmúlt évek alatt, most a bensőm részévé tette, végigvezetett rajta."