Anyagias korunkban egészen háttérbe szorítják, talán még meg is tapodják azt, ami igazán "nagy". Ahelyett, hogy az ember megnyitná a szívét az evangélium örökkévaló értékei előtt, örvendezne és boldog lenne a kegyelemben, megreked a semmiségeknél. Ragaszkodik e világ dicsőségéhez, s mint számtalan szórakozás és szenvedély foglya, egyre jobban eltávolodik Istentől, minden igazi és maradandó öröm forrásától. Így végül eljátssza a legjobbat és legfontosabbat: az örök üdvösséget Jézus Krisztusban. Ebben az állapotban megmaradva életútja elmegy a mennyei paradicsom kapuja mellett, és egy sötét, nyomorúságos örökkévalóságba torkollik. Ezért hadd könyörögjünk Dáviddal: "Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezérelj engem az örökkévalóság útján" (Zsolt 139,23-24).