Egy Istennek teljesen átadott ember élettörténete, aki az ateizmus sötétségéből és reménytelenségéből jutott el Isten szeretetének mélységéig. Tanúja és tevékeny résztvevője volt a hetvenes-nyolcvanas évek ébredésének, számtalan dicsőítő és imádó dalt írt, illegális gyülekezetet szervezett - majd a kommunista uralom elől Amerikába menekült. Később számtalan módon szolgált az Egyesült Államokban és Kelet-Európában különféle missziós utakon. Életrajza és tanítása a jövendő nemzedék számára szolgál tanulságul. A könyv függelékében néhány dalához található QR-kód.
* * *
Már késő este volt. Ahogy ott ültem a sötétben, magam elé meredve, őszintén meg kell vallanom, hogy mivel a jövő egy félelmetes árnyként nehezedett rám, nagyon elkeseredtem, és egyre reménytelenebbnek láttam a jövőt. Ekkor egyik pillanatról a másikra betöltötte a szobámat egy FÉNY, egy olyan VILÁGOSSÁG, amit eddig még sohasem láttam. De ez a FÉNY teljesen más volt, mint bármi, amit eddig ismertem. Ez nem olyan volt, mint a napfény, a holdfény, nem hasonlított a lámpafényre, sem neonfényhez. Egy szelíd, de mégis erőteljes, mindent átható világosság volt. Olyan FÉNY volt, ami itt a földön nem egzisztál. Ez egy természetfeletti világosság volt.
Ahogy ott megdöbbenve álltam, egyszer csak a következő gondolat futott át rajtam: „Ennek a személynek Istennek kell lennie, hiszen pontosan arra tapintott rá azzal a két szóval, amit nekem mondott – ’NE FÉLJ!’‘–, ami életem legnagyobb problémája volt, hiszen gyermekkoromtól fogva a félelem egy nagyon meghatározó elementum volt életemben, különösen most!”
Ahogy szobám közepén teljesen megilletődve töprengtem a történtek felett, egyszer csak ismét megjelent a FÉNY, és újra hallottam a hangot. De most, másodszor, már így szólt hozzám: „NE FÉLJ, FIAM!”
És történt még valami, ami az első alkalommal nem történt. Éreztem, tudtam, tapasztaltam, hogy valaki belép a szobámba. Szinte sütött Isten személyes jelenléte, olyan volt, mintha TŰZ égett volna körülöttem.
Eközben lelkem minden részét elárasztotta Isten szerető jelenléte, amit már gyermekkoromban két ízben is megtapasztaltam. De mielőtt tovább gondolkodhattam volna, Isten egyik pillanatról a másikra átölelte egész lényemet. Ekkor térdre estem és csak zokogni tudtam. A következő pillanatban minden félelmem, szorongásom, aggodalmam eltűnt és egy olyan isteni békesség töltött el, amit emberi értelem nem tud sem el gondolni, sem leírni! Isten szeretete és az Ő atyai ölelése olyan mélyen megragadott, hogy ott a térdeimen elaludtam.