Isobel Kuhn Kanadában született 1902-ben. Tanítónői pályáját feladta, hogy engedelmeskedjen Jézus Krisztus hívásának. A Moody Bibliaintézetben képezték ki misszionáriusnak. Férjével együtt előbb Kína egyszerű földművelő népe, később pedig Belső-Kína magas hegyvidékén élő őstörzse, a lizuk között élte és hirdette a megváltás örömüzenetét, Isten szeretetét.
Viszontagságos és veszélyes körülmények között végzett szolgálata közben törékeny testét gyógyíthatatlan betegség támadta meg, amely korai halálához vezetett. Élményeit és tapasztalatait több könyvben írta le.
Magyar nyelven eddig az Akik engem keresnek című könyve ismert, amelyben ifjúsága éveiről, megtéréséről és a szolgálatra való felkészüléséről ír.
Az arénában című könyvében missziós munkájának és hitéletének harcát, küzdelmeit, vereségeit és győzelmeit írja le. Minden élményén át végig húzódik a hit, remény és szeretet. Az olvasó önkéntelenül azonosítja magát vele – s ezáltal formálódik és megszentelődik –, és így szolgál ő még ma is Krisztusra mutatva, bár az Élet Ura már 55 éves korában, 1957-ben magához szólította.