Ez a kis könyvecske nagy kincse a budafoki református közösségnek. A gyülekezet szervezésének és a templom építésének nagy korszakáról kapunk belőle átfogó, képekkel is illusztrált leírást. Eredeti címe szerint tartalmazza a gyülekezet történetét 1900-tól 1950-ig, de 1945 februárjával véget ér a könyv, öt különleges év hiányzik, az okát nem sikerült kideríteni. Szinte egyedi forrásmunkáról van szó, hiszen a háború folyamán a presbiteri jegyzőkönyvek 1942-ig megsemmisültek. Sajnos keveset tudunk a nagytétényi, kelenvölgyi és albertfalvai gyülekezetek alapításáról és építkezéseiről, hiányoznak az adatok a budaörsi és törökbálinti szórványokról is.
Az az ember, aki a budafoki református közösséget a hűséges útkészítők nyomán nagyszabású gyülekezetté fejlesztette, Demjén István lelkipásztor volt. Az ő munkásságát hivatott megörökíteni ez a kiadvány. Úgy tűnik, több kéz által és több szakaszban készült el a könyvünk alapjául szolgáló gépelt kézirat, vagyis Demjén István feljegyzései mellé odakerültek a felesége tudósításai is, az utolsó oldalak pedig Székely Sándor hitoktató lelkész naplója alapján íródtak az ostrom hét hetéről
Fülszöveg:
Demjén István fejlesztette a budafoki református közösséget a hűséges útkészítők nyomán nagyszabású gyülekezetté. Írása nem a történész módszerességével, hanem a tanú és az egzisztenciájában mélyen érintett ember hitelességével elmondott történet egy olyan közösségről, amelyet a hit, az együttes munka, a nagy célok és a közös élmények tartanak össze.
A kötet a budafoki református templom építésének 80. évfordulójára jelent meg.