ELŐSZÓ
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, mely az Ő szájából származik." (Máté 4, 4.) Az Ígének eme bizonyságával verte vissza Isten Fia a kísértőt, ki Őt arra ösztönözte, hogy változtassa a köveket kenyérré. Sokan vannak, akik csak a mindennapi kenyérre és csakis arra gondolnak, amelyre minden napon szükségök van; s míg erre gondolnak, a belső ember éhen halhat. Sokan járnak úgy, mint hajdan az az ember, ki a pusztában elveszett; már közel volt az éhenhaláshoz, midőn egy telt zacskót talált, s mohón kezdte felbontani abban a reményben, hogy talán valami ennivalót fog benne találni, de egyszerre csak ezzel a kiáltással: - hisz ezek csak drágakövek - a legnagyobb megvetéssel és fájdalommal hajította el magától. Nehéz órákban még a drágakövek sem használnak nekünk, csak az élet kenyere, az élő Isten Ígéje az, mely segíthet a mi lelkünkön.A kísértések az Íge meghallgatására oktatnak; a szükség imára tanít; de boldog az, ki a szükség és kísértések előtt tanult imádkozni. Boldog az, ki ama napokban, melyekben Isten őt megoltalmazta, engedte az Ő világosságát feje fölött fényleni, hogy azután ezen világosság mellett a setétségben is bátran mehessen. (Jób 29, 2-3.) Ez a könyv tehát oly útmutató a boldogok és boldogtalanok számára, melynek célja hozzászoktatni őket az Istennel való naponkénti lelki közösséghez, mert Ő mindennap az Első és Utolsó, kitől mindent, - mire a testnek és léleknek szüksége van - kérünk és kinek hálákat adva köszönetet mondunk.