"Nem az a bűn, amit elkövetek, hanem az, ami kiderült!" - ezzel nyugtattam magamat. Nagy szabadságot jelentett ez a "gondolat-erődítmény" nekem, de aztán hirtelen romba dőlt, és maga alá temetett. Amikor felocsúdtam, láttam, hogy mindenütt romok vannak körülöttem. Ruhám szétfeslett, a magamra önvédelemből az évek során egyre-másra aggatott felszereléseim leszakadoztak, erőtartalékaim odavesztek, és csupa kosz voltam. Kiáltozni kezdtem segítségért, de nem volt, aki segítsen. "Elvesztem!" - ismertem be Istennek. Ekkor kezdtem túllátni a pusztán, és ekkor kezdődött meg az isteni szabadításom. A pusztáról, és a fotókon látható barátaim drámai életéről szól e könyv, akik szintén kimentettek és ma már hozzám hasonlóan ők is boldogok! - írja a szerző az ajánlóban.