"Azzal a szándékkal kezdtem el írásomat, hogy mindent elmesélek, amit megéltem az Úrral, de belátom, hogy ez lehetetlen. Bármennyit is írnék, beszámolóm mindig töredékes maradna. És ha holnap még tart az életem, még mindig lesz új és új mondanivalóm. Őneki soha nem lehet felmondani, hogy <kész, innentől már vége>. Nem is akarok. Övé legyen az utolsó szó!"
Balázs Anna Magdolna (diakonissza-nevén: Anna testvér) 1924. szeptember 8-án született az Arad megyei Vadász községben. 1958-ban a kolozsvári Katonai Bíróság nyolc évre ítélte Krisztusba vetett hite bátor megvallásáért. 1964 áprilisában szabadult. Kis idővel szabadulása után kényszerlakhelyet jelöltek ki számára Topánfalván, 1965 márciusáig élt és dolgozott ott. 1965-67-ben elvégezte az esti líceumot, majd letette a főnővéri vizsgát. Ezt követően nyugdíjazásáig az aradi árvaházban volt gyerekápolónő.
Önéletírása oral history-ként vagy akár kalandregényként is olvasható, de leginkább bensőséges vallomás Arról, aki eljegyezte őt magának, örökre - kibeszélhetetlen szeretettel.