Előszó
A szerző nemcsak igehirdető, használni és segíteni akaró hivő lelkipásztor, eredményes lelkigondozó, hanem korszerűen képzett pszichopedagógus is, aki mint tudományának kutató-professzora, egyformán jól tájékozott a mélylélektan és a valláspszichológia, valamint a fejlődés és neveléslélektan területén.
A Magunkról magunknak című alapmű önismeret elmélyítésében és más személyiségek jobb megközelítésében is segítségünkre lehet. Olyan kérdéseket vesz röviden sorra, mint a test és a lélek kapcsolata; a félelem; a lelki görcsök, köztük a kisebbrendűségi komplexus; a kivetítés: a szerep- és az árnyékszemélyiség; férfi és női pólus; kifelé és befelé élő ember; akarat és érzelem; a magányosság; az agresszivitás; a szenvedély és a szenvedés; bonyolultság és egyszerűség. A felsorolt fejezetcímek többnyire komoly pszichológia szakkifejezések igen jó és érthető magyarításai: Gyökössy ebben is úttörő munkát végzett a kötet megjelenésének idején, amikor az számított „tudományosnak”, amit olyan idegen szakkifejezésekkel jelöltek, amit szinte még a beavatottak is alig értettek.
Hosszú fejezet szól a meditációról. A második fő rész pedig a paraklétikus lelkigondozás alapjait fekteti be és mutatja be úgy, hogy az elmúlt évtizedek alatt sem született ennél részletesebb – és minden érdeklődő számára érthető – összefoglaló.
A kötet legnagyobb ereje a konkrét, élményszerű rengeteg példa, amellyel remekül oldja, könnyen befogadhatóvá teszi a komoly témákat, valamint igazi szép, magyar stílusa, amelytől mi sem áll távolabb. mint a szakkönyvek szomorúan megszokott, „bennfentes”, nyakatekert nyelvezete. Néhány példa egyszerű, tömör fogalmazására: „Isten akaratára csak az az ember tudja ráhangolni a maga akaratát, akinek van akarata.” „Ma már kevés olyan ember van, aki nem mos kezet és fogat, naponként. Végre meg kell tanulnunk, hogyan kell belülről is tisztálkodni.” „Atyám, bocsásd meg a mi szép imádságainkat. Az ima lényege nem a szépség, hanem az őszinteség.” „Ha igaz, hogy minden szenvedély gyökere a szeretet hiánya – terápiája is csak a szeretet lehet. Aki Igaz szeretete t kap, miért kábítaná magát szeretetpótlékokkal?” „Közelebb Jézushoz, közelebb egymáshoz” (ökumené). „Akik nem tudnak sírni, azokat nem lehet megvigasztalni.”
Visszatérő refrénje, hogy a gyermekkel Ige- és gyermekszerűen kell megismertetni Istent, s itt lehetetlen arra nem gondolnunk, milyen mindenkinek szólóan egyszerű és képszerű a Szentírás. A szerző onnan tanult. Szerénységet is. Egyik sajátos kötőszava a dőlt betűs is, amivel azt akarja kifejezni. hogy „van a kockának még öt másik oldala is”. Szellemes képei, szójátékai, szóalkotásai bevésődnek az emlékezetbe: „A dicséret és a feddés egyensúlyára úgy kell vigyáznunk, mint a jó zsilipőrnek a helyes vízszintre.” „Jézus Krisztus személye a hangvilla, az alaphang, hogy életünk tiszta hangot adjon.” „A halál nem pont, hanem kettőspont.” „Az ember kiborul, ha már nem tud leborulni.” „Páros magány”, szex-szerviz-készültség”, „mégis-mosoly”; „mégis-szeretet”; video-idióták” (a tévé rabjai); stb.
Gyökössy keresztény, tehát optimista. Semmivel se jobb, de semmivel se rosszabb az esélyünk – írja –, mint két ezredéve volt a példázatbeli magvetőé. Mi lett az eredménye? Három az egyhez! És a magvető MÉGIS vetett: Bizonyos, hogy ez a könyv csak mélyen Hívő embereknek érthető igazán. De azoknak sok segítséget nyújthat ehhez az evangéliumi magvetéshez.