Pap László (1937-1999) Budapesten született. Édesapja a Református Teológiai akadémia professzora és dékánja volt. Fia orvos szeretett volna lenni, de származása miatt nem vették fel az egyetemre. Így lelkész lett ő is. Apja sokat imádkozott azért, hogy fia szíve szerint, hittel szolgálja Istent, ne csak hivatalból, formálisan. Isten meghallgatta imádságát. Már lelkipásztor volt. amikor egy kollegája elvitte egy csendeshétre Torbágyra, ahol Isten hatalmasan belenyúlt az életébe. Rádöbbent bűneire, s elkötelezte magát Jézus Krisztusnak, mint élete Urának.
Megszabadult az alkohol rabságából, és felszabadult arra, hogy örömmel és erővel hirdesse a Jézusban kapható új életet. Tette ezt nem csak az örkényi majd a pomázi gyülekezetben, ahol hűséges feleségével együtt szolgálva lelkipásztor volt, hanem több határon túli magyar református gyülekezetben is.
Hatvan évesen megtámadta egy daganatos betegség, amit hittel és békességgel hordozott, s két év múlva elköltözött mennyei hazájába, megváltó Krisztusához.