Ha valaki megírja a XX. század úttörő misszionáriusainak a történetét, Margaret neve közöttük lesz.
A történet más korban játszódik. Azokban az időkben, amikor az emberek abban a hitben nőttek fel, hogy Isten fel tudja őket használni úgy, ahogy nem is álmodták, mégis készek voltak rábízni az életüket, bármit hozzon is.
Margaret anélkül lett iskolai tanárból a CEF, a Vasárnapi Iskolai Szövetség igazgatónője, majd misszionárius a kommunista Európában, hogy tervezte volna. Rokonai és barátai valószínűleg legalább annyira féltek attól, hogy elvesztette a józan eszét, mint amennyire a biztonságáért aggódtak.
Egyszerre csak olyan szolgálatban találta magát, amely Isten Igéjét csempészte a vasfüggöny mögé. Nem a szokványos módon, hanem tanítói anyagot vitt titokban hívőknek, és arra készítette fel őket, hogy Krisztusról beszéljenek a gyerekeknek.
Mások merésznek tartották, és talán úgy ítélték meg, hogy túlzásba viszi az utazásait; Margaret azonban ezeket az utakat egyszerűen a következő lépésnek tekintette, amit Isten kívánt tőle.
A nehézségek, fájdalmak, a személyes küzdelmek és a csüggedés jellemének erősödését szolgálták. Ma pedig, nyugdíjas korában, továbbra is a világot járja, és keresi az alkalmakat, hogy az evangéliummal szolgáljon.
Nem mindennapi életről és nem mindennapi asszonyról szól a történet, hanem Isten egyik különleges gyermekéről, egy igazi misszionáriusról olvashatunk a könyv lapjain.
S a történetnek még nincs vége!