A Novotny Zoltán nagy ívű életművét átfogó interjúkötet nem szorul különösebb ajánlásra. Aki nem ismeri megnyerő hangját és személyiségét, az bizony igencsak szegény ember. De úgy hiszem, kevesen akadnak ilyen hátrányos helyzetűek hazánkban.
A Deák téri evangélikus templomban aktív püspöki szolgálatom másfél évtizede alatt (2003–2018) rendszeresen együtt szolgáltunk a vasárnapi istentiszteleteken. Ő az olvasópulttól hirdette az igét az adott ünnepre kijelölt bibliai szakaszokkal, én pedig a szószékről prédikáltam. Mindig jó érzés volt, ha Zoltánnal együtt szolgálhattam. Biztonságot adott, hogy egy vérprofi rádióssal párban „koncelebrálhatok”, akinek nyugalmat árasztó hangja elűzte a mikrofon- és kameradrukkot.
Legkedvesebb ünnepe, a pünkösd a kommunikáció ünnepe, amikor végre helyreállhat az egészséges kapcsolat, a megértés, a párbeszéd Isten és ember, ember és ember között. Novotny Zoltán egész munkássága ezt a gyógyító folyamatot segíti és szolgálja. Az interjúkötet mindezt lebilincselő színességgel tárja elénk.
Gáncs Péternyugalmazott evangélikus püspök
Több évtizednyi ismeretség, kollegiális viszony, sőt barátság tudatában nehéz lenne távolságtartó tárgyilagossággal beszélni Novotny Zoliról. Hiszen a segítőkészsége biztonságot adó mankó volt első tétova szakmai lépéseim során. Aztán megannyi esztendő alatt egyre inkább módom volt látni azt az igényességet, alaposságot, amelynek birtokában valóságos etalon lett a szakmában. Ismerve családi hátterét, nem lehetett kétséges számomra, hogy istenhívő ember. De ha nem így lett volna, akkor is nehéz lett volna elvitatni mindenkori humánumát, jóindulatát.
Vass István Zoltánsportriporter