A mi Gazdánk ma is és újra azt üzeni:
van értelme a szenvedésnek! Ne meneküljünk tőle, ne fordítsunk neki hátat, de ne is adjuk meg magunkat apatikusan!
A szenvedés nem értelmetlen tűz! Legfeljebb csak annak, aki nem tudja, mire való. Az eléghet benne, mint a túlhevített agyag, porrá és hamuvá omolhat.
De aki öntudatosan fölveszi életébe, beépíti és fölhasználja, az a szenvedések lassú, fojtott tüzében szénné válhat. És csak szénnel tud új ábrákat rajzolni a Nagy Tervező, szénnel tud új képeket rajzolni a Nagy Művész. Szénnel fűt, hogy ezt az önzésébe fagyott világot felmelegítse.
Aki öntudatosan beépíti az életébe és fölhasználja, azt a szenvedések lángja meg is edzheti, mint ahogy az acélt is tűzben edzik hasznos szerszámmá.